Polgárháború!

Azt álmodtam tegnap, hogy Magyarországon kitört a háború.

A fasiszta Orbán kőkemény diktatúrája ellen kitört a fegyveres ellenállás.

A Soros Önkéntesei csoport elfoglalta Csopakot, s onnan lövik a környéket, már az övéké a Balaton északi partja és a túlparton Siófok, sőt ők ellenőrzik a Balaton vízfelületének jelentős részét, ahaonnan víz-levegő-föld rakétákkal lövik Veszprémet. Kezdetben velük együtt harcolt a Fegyveres Norvég Szabadságharcosok csoport is, de közben összevesztek egymással azon, hogy mikor legyen bevezetve az egynemű, a pedó és a kutya-ember házasság – a sorosisták ez utóbbikat ellenzik, míg a norvégisták szerint ezek elidegeníthetetlen alapjogok, a demokrácia alapértékei. Így azóta ők egymás ellen is harcolnak az orbánista laktanyákból zsákmányolt tankokkal. Az utóbbi időben keményebb harcokat folytatnak egymással, mint az orbánistákkal.

Felkeltek a Szabad Cigányok is. Ők elsősorban a norvégisták ellen küzdenek, mert azok be akarták vezetni, hogy a cigány gyerekek ezentúl közös, nemileg nem elkülönített vécéket használjanak és kötelező legyen számukra a homoszexuális felvilágosítás. A Szabad Cigányok Északkelet-Magyarország függetlenségéért és a Kelet-Szlovákiai Cigány Autonóm Körzettel való egyesüléséért is küzdenek.

Budapest, a Csepel-sziget, valamint a megyei jogú városok – Békéscsaba kivételével, ahol a Románia támogatását élvező Brüsszeli Front rendezkedett be – az orbánisták irányítása alatt állnak, bár az utóbbi időben öngyilkos sorosista merénylők időnként bemerészkednek Soroksárra és Kispestre, valamint norvégista kamikádzék is meg-megjelennek Nagykanizsa felett.

Miután a körülmények egyre keményebbek lettek – pl. nem lehetett rendesen blogokban kommentelni az internetkapcsolat gyakori akadozása miatt -, elindultam magam is külföldre. Szlovénia felé szöktem át a határon, majd az Adria partján felszálltam egy dél-szudáni embercsempész hajóra. A hajóval végighaladtam a Földközi-tengeren, majd a Gibraltári –szoroson át észak felé haladva végül elértem a norvég partokat. Ott sikeresen átmentem a norvég-svéd határon, most  viszont megrekedtem a  svéd-finn határon!

A finnek valami kerítést építettek, meg papírokat akarnak. Hiába mondom nekik, hogy én csak Észtországba szeretnék eljutni (azt olvastam, hogy az észt király azt nyilatkozta, hogy mindenkit befogad, s nagyösszegű segélyt, meg gyors internetet biztosít), de a fasiszta finnek nem engednek.

Én azonban elhatároztam, nem tágítok. Ultimátumot adtam a finn kormányzatnak, hogy ha nem engednek be, akkor éhségsztrájkba kezdek. Sőt, egy haverommal már most is lépcsőzetes éhségsztrájkot tartunk: egy órán át ő nem eszik, aztán egy órát én nem eszem. Ha emiatt megromlik az egészségünk, a teljes felelősség a finn kormányzaté!

Emelett egyik kezemben egy megafont tartok, másikban meg egy féltéglát. A téglákkal dobálom a finn határőröket, a megafonban meg tégladobálás közben ordítok különféle vallási hittételeket, pl. azt, hogy „a Fiú egylényegű az Atyával!” vagy azt, hogy „Krisztusnak két természete van!”, hogy lássák az ateista, fasiszta finnek, hogy mindenre elszánt vagyok.

Szerződtettem pár terhes nőt és síró kisgyereket is, hogy mögéjük bújva jobban tudjak dobálózni és üvölteni. Sokat segítenek egyes finn balliba médiák is (nem tudom pontosan, hogy a „balliba” szó mit takar, de mindegy, a lényeg, hogy az én oldalamon állnak), akik szerint nekem alapvető, elidegeníthetetlen  emberi jogom a haárőröket dobálnom, míg ha ők megvédik magukat, az világraszóló botrány és olyan sötét fasizmus, hogy ahhoz képest Adolf Hitler, múltszázadi német politikus antifasiszta volt.

Érzem, győzni fogok!