Ami mögötte van

Pár gondolat hevenyészett formában.

Az idegen, integrálhatatlan népelemek erőszakos beerőszakolása Európába nem más, mint a háttérhatalom utolsó kétségbeesett próbálkozása az omladozó liberális rendszer megmentésére.

Tudjuk a hadelméletből, hogy a szétesőben lévő morálú csapatokat a legjobban úgy lehet ismét felfokozni, harcképessé tenni, ha valós, látható ellenséget mutatunk fel nekik. Látható mostanában: furcsa egyetértés kezd kialakulni az európai társadalmakban az úgynevezett „menekültek” (valójában: segélyvadászok) ellenében. Még a liberálisok is – leszámítva a szélsőliberális elmeháborodottakat – félnek tőlük, abból az okból, hogy ezek az emberek nem fogják tisztelni a liberális értékeket.

Nem kell összeesküvésre gyanakodni itt. A dolgok természetes módon zajlanak. Hiszen nem kell különösebb összeesküvés ahhoz, hogy milliókat hazájuk elhagyására késztessünk: elég csak lerombolni országukat, majd kecsegtetni őket luxus élettel hazájuktól távol, s elindulnak ők maguktól is.

Ezért is súlyos mellékvágány a segélyvadász tömegek hibáztatása. Ők csak mennek, élni próbálnak a felkínált lehetőségekkel. Ez teljesen emberi dolog. Belerúgni abba, aki nem az igazi hibás elfogadhatatlan.

Valójában a hisztérikus menekültgyűlölet ugyanannak az érmének az oldala, melynek másik oldala a szélsőliberális debil menekültsimogatás. Mindkettő a háttérhatalom érdekeit szolgálja.

Európa néptömegei egyre inkább megértik: a lassan diktatúrává fajuló eleve nem-demokratikus liberális rendszer az oka helyzetüknek.

A liberális rendszer véget ért már a XX. sz. 80-as éveiben. De akkor hirtelen hatalmas löketett kapott a marxista világrend bukásától, mind szellemi, mind anyagi értelemben. Mára azonban a liberalizmus felélte  a több billió dollárt (igen: billió, ez nem elírás, nem milliárdot akartam írni), melyet a bukott marxista rendszerek gazdaságából szivattyúzott ki egyfajta gigantikus kozmikus porszívóként.

A liberális kvázidiktatúra alapjai meginogtak, elsősorban: a szabad tőkemozgás, a szólásszabadság, a független jegybanki rendszer.

A szabad tőkemozgás miatt a nyugat tőkéje egyre gyorsabban szökik a fejlődő világba, az ott realizálható magasabb profit miatt. Ez a folyamat jelenleg segíti is ezeket a fejlődő országokat, erősíti őket a nyugattal szemben! Ezt katasztrofális fejlemény a liberális világrend számára: a nyugati nagytőke érdekeltté vált a nyugat gyengülésében, ez gyakorlatilag a gyarmatosítás visszafordítása.

A szólásszabadság korlátozó, liberális koncepcióját megtörte az internet. Ma már az egész világon az átlagember – leszámítva a mélyszegénységben élő negyedik világ átlagemberét – képes arra, hogy szabadon véleményt nyilvánítson. Ennek oka az internethez való hozzáférés drasztikusan csökkenő költsége. A liberális államok igyekeznek visszaszorítani a kiszabadult szellemet az üvegbe (lásd: pedofilellenes, antiterrorista, stb. szabályok), de már késő. A népek megszólaltak, s hangjuk antiliberális.

A független bankrendszer lényege annak „függetlensége”, ami valójában azt jelenti, hogy a jegybankok nem függnek a néptől, a demokratikusan megválasztott intézményektől, hanem egyedül a háttérhatalomnak tartoznak elszámolni. A mostanáig folytatódó pénzügyi válsággal azonban ez a rendszer immár látványosan nem képes megbírkózni. Emiatt a rendszer nem tartható, immár nyilvánvaló: „független” bankrendszer helyett a néptől függő bankrendszer szükséges, s le kell törni a nem-produktív pénzügyi tőke hegemóniájának szarvát, mely immár azzal fenyeget, hogy tönkre teszi az egész világ gazdaságát.

A „menekültválság” most összerázza Európát, a népek elfeledkeznek problémáik valódi okáról, s egyesülnek a migránsok ellen, ezzel akaratlanul is támogatva a haldokló liberális rendet.

Pedig ez csak időt ad a liberalizmusnak. A liberalizmus valószínűleg a fasizmushoz fog nyúlni, de ez is csak lassítja a folyamatot.

Az EU szétesőben van. Anglia kiválása rövid idő kérdése. A kontinensen Németország meg fogja próbálni valósítani Hitler álmát: ezúttal liberális köntösben kiépül a Negyedik Birodalom, annak francia (lásd Vichy-Franciaország), olasz, lengyel, szlovák, magyar, bolgár, görög, ukrán, stb. kliensállamaival. Esetleg ezen államok egy része igyekszik kiugrani az acélos fogásból. Az USA lassan hátrébb fog vonulni, mert a fő fronton, a csendes-óceáni-kínai fronton kell majd helytállnia. A liberálfasiszta Németország közben ráugrik a Közel-Keletre és Észak-Afrikára, mert szüksége lesz gyarmatokra is az európai kliensállamokon kívül.

Az emberiség reménye az marad, hogy a liberális Németország nem lesz képes legyűrni az ázsiai hatalmakat. Kína és Oroszország azok, melyek miatt nem lehet valóság a német világuralom.

A tiszta, friss keleti szél el fogja fújni a német álmokat a szemétdombra. A baj az, hogy addig még sok szenvedésben lesz részünk.