Az új kormányban a meghatározó szerepet a kommunisták játsszák, de szerepet kap benne az Agrárpárt, a szociáldemokraták, s a jobboldali radikális Zveno mozgalom, mely fasiszta - de náciellenes - eszméket vall. A miniszterelnök Kimon Georgiev, a Zveno vezetője. A kommunisták egyébként kisebbségben vannak, de övék a két legfontosabb minisztérium: a belügy és az igazságügy.
Kimon Gergiev arról híres a bolgár történelemben, hogy minden XX. századi bolgár puccsban vezető szerepet játszott: már az 1923-as agrárpárti kormány elleni puccsban fontos szerepet játszott, de az 1934-es cári puccsban is részt vesz, mely után ő lett az új kormány külügyminisztere.
A Hazafias Fronton kívüli pártokat vagy betiltják - arra hivatkozva, hogy azokat háborús bűnösök vezetik -, vagy amennyiben azok nyilvánvalóan ellenzékiek voltak a háború alatt is, tevékenységüket ellehetetlenítik. Azaz már a kezdetben a demokrácia erősen korlátozott: a szeptemberi puccsban részt nem vevő pártoknak nincs valós esélyük politikai tevékenységet betölteni az országban.
Az új kormány békét köt a szovjet csapatokkal, s ideiglenesen átadja a bolgár hadsereg feletti főhatalmat Tolbuhin szovjet marsallnak, majd októberben előzetes békét ír alá a kormány Angliával és az USA-val. Ugyancsak októberben Belgrádban a bolgár kormány megyezik Titóval, hogy a bolgár hadsereg segíteni fogja Jugoszlávia megtisztítását a német és magyar haderőtől. Ezzel párhuzamosan a bolgár hadsereg visszavonul az összes volt jugoszláv és görög területről, visszavonulás közben támadva a német haderőket.
a legnagyobb bolgár katonai temető Magyarországon - Harkányban
A kommunista vezetésű Belügyminisztérium új rendőrséget hoz létre, mely hamarosan súlyos repressziókat kezd alkalmazni. A kormánykoalícióban lassan megjelennek az ellentétek a kommunisták és a többi párt között.
1944 novemberében Sztálin engedélyt ad a bolgár hadseregnek, hogy bekapcsolódhat a tengelyhatalmak elleni harcba, A bolgár hadsereg behatal Jugoszláviába és Titó hadseregével együtt a németek ellen harcol, aztán 1945 márciusában magyar területre lép, ahol a Dél-Dunántúlon harcol a szovjet egységek irányítása alatt, A bolgár hadsereg végül Ausztriában fejezi be a háborús harcokat május elején.
Decemberben elkészül az új rendelet a fasiszta háborús bűnösök felelősségre vonásáról. Az első ítéletek még decemberben megszületnek. 1945 áprilisáig folytatódik a felelősségre vonás. Összesen több mint 2700 embert ítélnek halálra: ez rekord egész Kelet-Európában. Halálos ítéletet kap a kormányzótanács mindhárom tagja (köztük Szimeon cár nagybátyja), 22 volt miniszter, 68 volt parlamenti képviselő, s 47 tábornok. Az ügyész halálos ítéletet kér még a zsidómentő volt parlamenti alelnökre, Dimitar Pesevre is, de a zsidó közösség vezetőségének bevatkozása után végül "csak" 15 év börtönt kap. 1995-ben az összes 1944-1945 során, háborús bűnök ügyében meghozott ítéletet megsemmisítik.
1945 nyarán a Hazafias Front szétszakad. A kommunista típusú hatalom kiépítését ellenző Agrárpárt és a Szociáldemokrata Párt kilép, viszont a két párton belüli kommunistaszimpatizáns franciókon keresztük a két párt mégis formailag a Front részei marad. Ekkortól keletkezik kettő darab Agrárpárt és kettő darab Szociáldemokrata Párt: egy-egy kommunistbarát és antikommunista.
A kommunistapárti Agrárpárt később is fennmarad, egészen 1989-ig, ugyanis Bulgáriában hivatalosan sosem vezetik be az egypártrendszert, de 1947-től gyakorlatilag fantompárttá válik, azaz hivatalosan támogatja a Kommunista Párt programját.
A Hazafias Frontból 1945 nyarán kilépett Agrárpárt vezetőjét, Nikola Petkovot 1947-ben kivégzik, a pártot feloszlatják
Ezen kívül létezett egy harmadik Agrárpárt is, melynek vezetője az 1941-ben külföldre menekült Georgi M. Dimitrov volt, aki 1944 szeptemberében hazatért. Ez az Agrárpárt nem csatlakozott sosem a Hazafias Fronthoz. (Georgi M. Dimitrov lánya 1990-ben visszatért Bulgáriába, s a 90-es években vezető politikus volt pár évig.)
A szocdemeknél a helyzet hasonló. 1945 nyarán a párt nagyobb része kilép a Hazafias Frontból, a kisebbik rész szövetségben marad a kommunistákkal. A kommunistabarát rész 1948-ben beolvad a Kommunista Pártba, a kommunistaellenes részt betiltják.
A Zveno Párt 1949-ben beolvad az immár társadalmi szervezetté változott Hazafias Frontba. Volt vezetője, Kimon Georgiev 1969-ben bekövetkezett haláláig parlamenti képviselő marad.
A többi párt vagy szintén belép a Hazafias Frontba 1949-ben vagy a feloszlatás lesz a sorsuk,
1945 februárjában rendelet születik a bolgár írásreformról. Az addig 32 betűből álló ábécéből törlik a Ѣ és a Ѫ betűt, valamint megszűnik a szóvégi Ь írása, továbbá az Ъ írása is, amennyiben az nem jelöl hangot.
1945 novemberében tartanak először parlamenti választásokat a háború után, a legtöbb Hazafias Fronton kívüli párt bojkottálja a választásokat, mivel - a papírhiányra hivatkozva - a kormányzat nem teszi nekik lehetővő az írásos propagandát. A választásokon a Hazafias Front pártjai végül 88 %-os többséget szereznek, ezen belül a kommunisták és a kommunistabarát Agrárpárt 34-34 %-ot szereznek, a Zveno és a kommunistabarát szocdemek pedig összesen 20 %-ot. A miniszterelnök marad Kimon Georgiev.
1946 szeptemberében népszavazást tarrtanak az államformáról, ennek eredményeképpen az ország új neve Bulgáriai Népköztársaság. Az első köztársasági államfő Vaszil Kolarov, a Kommunista Párt második embere. II. Szimeon cár és családja Egyiptomba távozik (ott jár iskolába az alexandriai brit gimnáziumban), majd pár év után Spanyolországban telepszik le végleg, ahonnan csak 2001-ber tér haza. Bár az összes politikai okokból külföldre távozott bolgár politikust a hatalom megfosztja a bolgár állampolgárságtól, a volt cár és családja esetében a hatalom furcsa módon kivételt tesz.
Kimon Georgiev és Georgi Dimitrov ünneplik a népszavazás eredményét
Az utolsó formailag többpárti választás 1946 októberében zajlik. Ezen a Hazafias Front pártjai 70 %-ot kapnak (a kommunisták 55 %-ot), az ellenzék 30 %-ot. A parlament működése során a 99 ellenzéki képviselőből 90-et megfosztanak a mandátumától, így a ciklus végére a parlament 98 %-ban kommunistapárti lesz. A következő 1949-es választásokon - és egészen az utolsó diktatúra 1989-es végéig - már nem vesznek részt pártok, csak az időközben kommunista tömegszervezetté alakult Hazafias Front indíthat jelölteket. 1949-től a parlament jelképes szervvé változik, a döntések többé nem ott történnek, a következő 40 év során a parlament évente csupán pár napot ülésezik, a valós döntéshozatal átkerül a Kommunista Párt vezetőségébe,
1946 végétől haláláig a miniszterelnöki posztot a kommunista párt főtitkára, Georgi Dimitrov veszi át.
Georgi Dimitrov egy halála utáni bankjegyen
1947-ben kerül aláírásra a békeszerződés Bulgáriával, mellyel Bulgária jogilag visszanyeri szuverenitását. A szerződés aláírása után a szovjet csapatok elhagyják az országot. Az ország határai az 1939-es határok, kivéve a bolgár-román határt, mivel a békeszerződés érvényesnek ismeri el az 1940-es bolgár-román szerződést Dél-Dobrudzsa visszaadásáról. Ezzel Bulgária egyedi: ez az egyetlen hasonló revíziós szerződés, mely hatályban marad. Ez mindenképpen Georgi Dimitrov nagy érdeme, aki meggyőzi Sztálint, hogy az 1940-es revízió igazságos volt.
Bulgária az 1947-es békeszerződés szerint
Szintén 1947-ben a bolgár parlament elfogadja az új alkotmányt, ezzel hatályát veszti az 1879-es alkotmány. Ez az alkotmány még "népi demokratikus", nem tisztán kommunista, nem mondja ki többek között a kommunista párt vezető szerepét.
1947 decemberében államosítják kártalanítás nélkül az összes bankot és bányaipari vállalatot, majd 1948 tavaszán szintén kártanítás nélkül az összes nagy és közepes vállalatot is. A mezőgazdasági nagyvállalkozásokat államosítják szintén, de kártalanítás mellett, bár a fizetett összeg a piaci ár alatt marad.
1948 szeptemberétől az összes külföldi oktatási intézményt bezárják, s a bolgár oktatás minden szintjén - az egyházi iskolák kivételével - bevezetik a marxizmust, mint kötelező tantárgyat. Ugyanekkor betiltásra kerül az összes ifjúsági, gyermek- és diákszervezet, helyükre létjön a Komszomol és az áttörőket és kisdobosokat egyesítő Szeptemberista Mozgalom, a név a szovjet Októberista Mozgalom bolgárosítása. A kisdobos bolgárul чавдарче (kis Csavdar), egy törökellenes felkelő, Csavdar vajda nevéből, így próbálva nemzeti elemmel gazdagítani a kommunista szervezetet. Szintén a nemzeti jelleget erősítette a kisdobosok sapkája, mely a XIX. századi bolgár felkelők fejfedőjéről lett mintázva.
bolgár kisdobosok
Georgi Dimitrov 1945-1948 között igyekszik Sztálin mellett Titóval is közeli kapcsolatokat kialakítani. Váratlanul Sztálin számára, Dimitrov tehát megpróbál tőle függetlenül cselekedni. Dimitrov nagy terve a Balkáni Únió nevű államszövetség megalapítása, melynek része lenne Albánia, Bulgária és Jugoszlávia. A fő kérdés azonban az, hogy milyen legyen az új állam felosztása: Tito szerint 8 tagköztársaságból kellene állnia, míg az albánok és a bolgárok szerint háromból. Tito - hogy megnyerje a másik két felet -javasolja az albánoknak, hogy Albániából és Koszovóból állhatna az albán tagköztársaság, míg a bolgároknak azt ajánlja fel, hogy a bolgárlakta szerbiai területeket a bolgár tagköztársasághoz csatolná, ha cserébe Bulgária beleegyezne, hogy Macedónia bulgáriai és jugoszláviai részeiből alakulna ki az új macedón tagköztársaság. Dimitrov hajlandó is lenne erre a kompromisszumra, aminek érdekében el is kezdődik Macedónia bulgáriai részében a lakosság erőszakos macedónizációja. Később ezt minősítik Bulgáriában Dimitrov legnagyobb hibájának, a 60-as években a bolgár vezetés átáll az ellenkező álláspontra, ami miatt a bolgár-jugoszláv viszony a szovjet-jugoszláv kibékülés után is rossz marad. A Balkáni Únió tervezete 1948-ban kerül le végleg a napirendről, amikor Sztálin és Tito összevesznek, s mind az albán, mind a bolgár vezetés Sztálint támogatja a vitában.
Tito tervezete a 8 tagállamból álló Balkáni Únióról
1949-ben Dimitrov meghal moszkvai látogatása során. Utóda a miniszterelnöki székben Vaszil Kolarov, a kommunisták második embere, a pártvezetésben pedig Valko Cservenkov, szintén a kommunista vezetés tagja és Dimitrov sógora,
Dimitrov mauzóleuma lebontása (1999) előtt pár héttel
1944-től létrejön fegyveres partizánmozgalom is az új rendszer ellen, 1500-2000 aktív résztvevővel. Ezt a mozgalmat a hatalom csak 11 évvel később, 1956-ban tudja teljesen megsemmisíteni.
Ami a kommunista diktatúrát illeti, bevezetésének kezdete tehát még 1944, megszilárdulása pedig 1949.
[…] ← Previous […]
ReplyDelete