Nem, ez nem árulás, sőt ötödikhadoszloposság sem.
Természetesen azonban, ha az ötödik oszlop fogalmát kitágítjuk, akkor minden ellenzéki az, sőt minden passzív ember is, aki nem támogatja elegendő mértékben az adott rendszert. Dehát van értelme ilyen meghatározásnak? Ilyen értelmezést utoljára Sztálin alkalmazott a II. vh. során, amikor minden szovjet állampolgárt, aki a német megszállók által ellenőrzött területen rekedt és ott nem folytatott partizán tevékenységet, automatikusan az ellenség cinkosának tekintett.
Konkrétan a magyar kommunista diktatúra esetében történelmi tény, hogy ez a rendszer 1948-1990 között fennállt, rövid megszakítással 1956-ban.
Ez a rendszer sosem élvezte a nép többségének akaratát. Eleve úgy lett bevezetve, hogy alig a lakosság ötöde szimpatizált a rendszerrel. A kommunista párt sosem nyert szabad választást a II. vh. után, a rendszer alapja nem volt legitím.
Mi lett volna a teendője annak, aki nem kedvelte ezt a rendszert? Az emigráció vagy a fegyveres felkelés? Abszurdum: az átlagember nem akarja se elhagyni megszokott lakóhelyét, se fegyveresen harcolni. Az átlagember egyszerűen eltűri, ha olyan rendszer van, melyet nem kedvel, s túléli azt.
Magyarországon maga a diktatúra vezetése is erre épített a kádári konszolidáció során: immár nem várták el az emberektől a lelkes támogatást, elegendő volt a passziv lojalitás.
Most viszont utólag kiderül: a szimpla lojalitás valójában az ellenséggel való cimborálás. Vicces.
Én ötödik hadoszlopnak kizárólag két embercsoportot ismerek el:
- aki idegen megszálló haderőt támogat,
- aki pénzért idegen érdeket szolgál.
Az átlagember lenne a hibás, hogy egy rendszer, melyet nem kedvel, rosszul működik? Dehogy. Ha a rendszerurak jobban csinálták volna a rendszert, a hívei is növekedtek volna.
Szóval pofán váglak, s aztán te vagy a hibás, hogy nem volt tökéletes az ütésem, sőt te vagy a hibás, hogy nem tudok profi bokszoló módjára ütni, te szabotáltad el a profi bokszolói karrieremet, te rohadék! :-)
No comments:
Post a Comment